tojásos nokedli - tejfölös tésztából

  Ő nagynéha belekukkant egy-egy főzőműsorba a tévében, ilyenkor legalább egy fél órán át hallgatom, hogy Lázár ezt mondta, meg Stahl Judit azt. És, hogy legközelebb majd így csináljam, meg úgy. Megjegyzem, jó ötleteket szokott hozni.

Igazi tavaszi ebédere vágyott a család, Ő már hétvégén jelezte, hogy, ha már ennyi tojásunk van, bizony szívesen látna a tányérján tojásos nokedlit, ecetes fejes salátával. Salátát nálunk akkor lehet kapni, mikor friss ananászt: egy évben egyszer. Így aztán az ilyen jellegű kéréseket jó előre be kell jelenteni.

Szóval tojásos nokedli készült - az Ő által ellesett recept alapján. Igazából csak recept-foszlányokat szoktam kapni, mert mindig csak a számára lényegeset jegyzi meg - én meg csináljam, ahogy akarom. Állítólag Buday-tól származik az ötlet, miszerint a nokedli tésztájába a tojásokhoz víz helyett tejfölt kell adni. Valóban működik, sokkal lágyabb, finomabb lesz így a galuska. Lobogó vízben éppen csak egy-két percig kell főzni, nagyon hamar elkészül.

Szóval a kapott információkat az alábbi módon használtam fel:

- 2 tojás

- 225g. tejföl
- 200g. liszt
- nagy csipet só

A tojásokat jó alaposan elkeverni, ebbe a tejfölt - ezt is alaposan, hogy a liszt a tejfölös masszához tapadjon majd, ne a tojáshoz. Egy kis só, gyors főzés, aztán már csak átpirítani, és beleforgatni a tojást, készre sütni.
Pikk-pakk kész, és a salátával tökéletes.

És akkor egy kis ingyen reklám az ALDInak. Tényleg őket szeretem a legjobban, ha tejtermékről van szó. Tej, joghurt, tejföl, túró, kefír - csak Milfina lehet. Szerintem látványosan finomabb minden más márkánál, próbáljátok ki, nincs mit veszteni vele. DE! egy dologra érdemes figyelni - az ALDIban hajlamosak kitenni az aznapi lejáratú termékeket is - ejnye-bejnye....

szalvétagombóc

         Anyukámnál, ha köretről van szó, akkor az tészta vagy krumpli. Gyermekként megszoktam, elfogadtam: vagy ez van a hús mellé vagy az. Nőként – mikor bekerültem a saját konyhámba – nagy szájtátások közepette nyugtáztam, hogy mennyi minden más van még a világon...

A zalakarosi kis hotelben evett Ő először. Azonnal jelezte, hogy, ha előkerülne a szakács, mindenképp fagassam ki, hogyan készítette, mert ez Isteni! A szakács nem került elő – mindig csak a szósz-séfet állították a vendégek közé, akinek persze fogalma sem volt a köretekről. Szóval maradt a neve: szalvétagombóc, meg az internet – mert hát anyukámat hiába kérdeztem, abban volt csak biztos, hogy sem nem krumpli, sem nem tészta.

Sok-sok receptet végigolvastam az igazi után kutatva, mindben volt valami fél-igazság, végül úgy döntöttem, elkészítem a saját szalvétagombóc-variációmat, íme:

• 30dkg. másnapos kenyér kis kockákra vágva (én nem szeretem, ha nagyon száraz, ez pont bevált, de a héját leveszem róla, anélkül harminc a harminc)
• 10dkg. füstölt szalonna (nekem sajátom van – erről majd máskor – de világvégi szalonna hiányában a kolozsvári is tökéletes)
• 1 közepes fej hagyma
• 2 és fél dl. tej
• 2 tojás
• 2 evőkanál liszt
• só, bors, petrezselyem (esetleg némi szárított vargánya)

Szóval ebből lesz a fantasztikus étek, már csak annyi a dolgunk, hogy a szalonnát zsírjára süssük, megfonnyasszuk benne a hagymát, a tojásokat tejjel összekeverve az összes többi hozzávalóra öntsük és várjuk, hogy a kenyér megszívja magát. A masszát jól átgyúrtam kézzel, nem akartam, hogy nagyon darabos maradjon a kenyér benne, de ez csupán ízlés kérdése. Olajjal bekent alufóliára halmoztam (a rövidebbik oldalára), és szorosan feltekertem hurkának – végeit alaposan összecsavarva. Az általam olvasott receptek szerint sütőben vízgőz fölött kellene elnyernie végleges állapotát, de nekem ez túl macerásnak tűnt, így lobogó vízben 25 percig főztem.

Isteni, bátran ajánlom.