Soha nem akartam gasztroblogger lenni.... csak megosztani, és örömmel venni, ha olvassátok... Receptek - világvégi konyhámból..

2012. december 31., hétfő

a tökéletes palacsinta


 Tegnap beköltözött az életünkbe tíz tyúkocska. Igazából már egy ideje szerettem volna őket, mert hely az rengeteg van, és annyi zöldséget-gyümölcsöt dobálunk ki, hogy az már szó szerint luxus és pazarlás a köbön. Őt volt nehezebb meggyőzni róla, hogy tudunk gondoskodni még tíz állatkáról. Szóval ők beköltöztek, én meg körülrajongtam őket rendesen. Még kis fészkeket is építettem nekik, hogy biztos otthon érezzék magukat. Úgy látszik, bejött nekik, mert ma Lánykával hat tojást szedtünk össze alóluk. Már első nap törhettem a fejem, mi legyen a tojásokból.

Megjegyzem, nagyon barátságos állatkák: lehet őket simogatni, állandóan a sarkamban vannak, ha feléjük járok, Kutyának is hagyják, hogy nyalogassa őket. Szóval igazán jófajtákat sikerült szerezni, és az sem utolsó szempont, hogy szépen tojnak is nekem. Lánykát egyenesen lehetetlen kiráncibálni a tyúkháztól, annyira tetszenek neki – hát, ilyenünk még nem volt...

De mindjárt kitérek a palacsintára is, mert a nagy összefüggések közepette még a végén a legfontosabb marad ki: a tökéletes palacsinta.

Meséltem már a gyermekkori nyarakról egy kicsit – akit eddig elhallgattam, az az én fantasztikus dédmamám. Ő sütötte a világ legfinomabb palacsintáit. Vékonyak voltak, lágyak, Isteni finomak és hihetetlen levegősek. Soha senki nem kérdezte meg, hogyan csinálja, tudtuk, hogy, ha igazit akarunk, hozzá kell menni. Bármikor, bárkinek szívesen sütötte. Sajnos ebből kifolyólag a receptet magával vitte anélkül, hogy megtudhattuk volna, mi a titka.

Dédi akkor hagyott itt minket, mikor Lányka született. Annyira szívből sajnálom, hogy nem ismerhették egymást – biztosan Lányka is imádta volna.

Lánykám előpakolta ma dédi régi kávéskészletét a konyhaszekrényből. Emlékbe hoztuk el a házából, a kedves kis kerámiák azoknak a bizonyos nyaraknak az őrzői. Emlékes ládák egytől – egyig.

Pakolgatta őket, kevergette bennük a nem létező kávét, és egyszer csak egy papírral állt elém. A palacsinta receptje volt. Alig hittem a szememnek. Gyorsan el is készítettem, és szeretném megosztani veletek is, ha nem bánjátok, a tökéletes palacsinta készítésének titkát.

Szóval:
-4 tojás
-4 dl víz, 40 dkg liszt, 2 késhegynyi sütőpor
-6 dl tej
-1,5 dl olaj

Ebben a sorrendben kell őket tálba tenni – nem apránként, csak zutty bele – és minden sor végén alaposan átkeverni a habverővel. Nem kell pihentetni, nem kell aggódni, hogy híg...tökéletes lesz. Sütésnél csak az első palacsinta alá kell egy pici olaj, a többihez már nem. Nyugodtan lehet nagy lángon sütni, nem ég meg, nem szakad, nem szárad ki, nem tart örökké míg elkészül....tökéletes.

A titkos hozzávaló pedig – a házi tyúkok tojásai mellett – valószínűleg az a hatalmas szeretet, amivel ő készítette.

1 megjegyzés:

  1. hát jöttem ide is utánad:) Tulajdonképpen a konyhában is igaz, hogy ahány ház annyi szokás. receptek és szokások változhatnak, de a hozzávalók közül a szeretet nem hiányozhat! Nagyon boldog újévet kívánok!

    VálaszTörlés